De ahhoz, hogy becsülhessük, előbb meg kellene szerezni, s gyaníthatóan a lengyelek is ezzel a szándékkal vágnak neki ennek a meccsnek. Nem is sokat packáznak, azonmód befészkelik magukat a magyar kapu előterébe, s ha tehetnék, bizonyára ott töltenék mind a hatvan percet. Erre remélhetőleg nem kerül sor, de az első lövés, az első lehetőség mindenesetre az övék: Gonera lő viszonylag tiszta helyzetből, de a korong Budai lábvédői közé szorul. Aztán Plachta veszélyeztet, de a magyar kapus ezúttal is a helyén van. A lengyelek lendülete kissé alábbhagy, így Tőkési is tesztelheti Radziszewskit, s bár a kapusról veszélyesen pattan ki a korong, az érkező magyar csatárokat elzárják a védők a pakktól. Nagy az iram, szinte nincs megállás. Plachta kap egy szenzációs passzt, egymaga viszi a korongot a magyar kapura, de a büntetővel felérő szólót Budai egy zseniális kiszúrással hárítja. S míg a vendégek bosszankodnak az elpuskázott lehetőség miatt, addig a másik oldalon Ocskay előkészítése után Vas János betalál, bár olyan gyorsan történik mindez, hogy még maga a góllövő is csak másodperces késéssel reagálja le a történteket: vezetünk! Miként a rossz emlékű britek elleni meccset leszámítva minden eddigi vb-meccsünkön... Hogy is van ez? A norvégok, a japánok és a kínaiak ellen is fehér mezben játszott a Cortina-csapat, a britek ellen pirosban, most meg ismét a fehérben. A babonásabbak bizonyára összefüggést találnának ezen tények között, mi azonban maradjunk annyiban: érdekes… Meg az is, hogy a magyar együttes játékában egyelőre nyoma sincs az egy nappal korábbi görcsölésnek. Olyannyira nincs, hogy Peterdi például egy álomszép visszahúzós csellel hozza helyzetbe magát - Smielowski talán azóta sem érti, mi történt -, de Radziszewski menteni tud. Óriási ziccer volt. Ladányi lő egy nagyot, ez is kijön a lengyel kapusról, Palkovics pedig ugyan a védőktől szorongatva, de helyzetbe hozza magát, ám fonák emelése is Radziszewskié. Kár, hogy mindeközben két emberelőnyös szituációt is elpackáznak a mieink, mert ez az 1-0 a hokiban ugyebár nem nagy előny, jó lenne legalább megduplázni. Igen ám, de ahhoz támadni kellene, márpedig a második harmad eleje egyértelműen az ellenfélé: perceken keresztül csak tilos felszabadításokra futja, érezhető, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem is sokára, ugyanis a 23. percben Garbocz lövésével szemben már tehetetlen az addig már jó néhány bravúrt elővezetett Budai. Egál a parti, de hát tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. Ráadásul most a lengyelek lehetenek nyugodtabbak, elvégre a döntetlen nekik jó, tehát most - remélhetőleg csak átmenetileg - ők állnak a második helyen. Proszkiewicz közeli bombáját hatástalanítja ismét Budai, akit a közönség azonmód meg is ünnepel. Megérdemli. A magyar támadások viszont eleddig elmaradtak ebben a harmadban, ezen kellene egy kicsit változtatni. Vagy inkább nagyon. Érzik ezt persze a játékosok is, a játékrész második felében már Radziszewskinek is akad dolga ismét. Különösen Palkovics bombájánál lehet melege, nem rajta múlik, hogy megússza: már verve van, de a korong elsuhan a bal felső sarok mellett. A másik oldalon Dolega lökete hal el Budai lepkés kesztyűjében, majd pedig a Palkovics, Ocskay kettős keveri meg egy kicsit a vendégek védelmét, az eredmény azonban ezúttal sem változik. A 37. percben Ladányi marad teljesen egyedül a lengyel kapunál, a dunaújvárosi csatár még meg is nézi, hogy hova akarja lőni a korongot, de Radziszewski kifigyeli a szándékot, és elképesztő reflexszel hárít. Ha ez bement volna… Pedig sok ilyen lehetőség nem lesz ezen a meccsen. Közben befejeződik a második etap, marad az iksz, aminek - valljuk be - ezúttal a Cortina-csapat örülhet jobban: ez bizony nem a mieink harmada volt. Nagyon kellene egy gól, de hát ezt ott lenn, a jégen ők is pontosan tudják. Meg a lengyelek is, akik persze igyekeznek minél kevesebb teret adni a magyaroknak. A befejező játékrész elején is inkább ők irányítanak, Budainak megint akad két-három remeklése. A 45. percben aztán Palkovics megunja, hogy többet van a vendégeknél a korong, fogja magát, elképesztő sebességre kapcsol, három lengyelt is kicselez, de a szóló végül csak a szépségdíjas kategóriában marad, az eredményesről ugyanis hajszállal bár, de lecsúszik. Nagy az izgalom… A nézőtéren a szurkolók rendkívül lelkesek: dalolnak, dobolnak, meg nem állnának egy pillanatra sem. A jégen is hasonló a helyzet, óriási az iram, és olyan a játék, hogy abban bármikor benne van a gól. Mindkét oldalon. Az 50. percben például Ocskay kap remek korongot, de mire megfordul a lengyel kapu előtt, máris ott vannak a védők, és tisztáznak. Ladányi is próbálkozik, tíz méterről elengedett bombája telibe találja Radziszewskit, akinek jószerivel még arra sem volt ideje, hogy elmozduljon a korong elől. Csak nem akar bemenni. Az 55. percben Széliget állítja ki az orosz játékvezető, azaz pokolian nehéz másodpercek várnak a mieinkre. Gonera löketéből semmit sem lát Budai, mégis kivédi, majd Garbocz közeli lövésénél már mindenki azt hiszi, benn a korong a kapuban, de a magyar kapus ezt is kitornássza. Szélig visszajöhet, de az idő közben nagyon megy, egyre kevesebb van hátra. Támadni kellene a győzelemhez, de nagyon úgy tűnik, fogytán az erő. Vagy mégsem? Ladányi tálal szenzációsan Vas Márton elé, a csatár kapásból lő, de a korong megintcsak elakad a lengyel kapusban. Hihetlen izgalmak a végén. A mieink mennek előre, Vas János üt el a pakk mellett ígéretes helyzetben, Palkovics is hibázik. Az ellenfél edzője, a fehérorosz Szidorenko időt kér, hogy az utolsó 22 másodpercre még tanácsot adjon, aztán tízzel a vége előtt Cortina lehívja Budait, hogy mezőnyjátékost küldjön helyette a jégre, de ez sem segít: vége. Marad az iksz, ami a lengyeleknek ezüstöt, a magyaroknak pedig bronzot ér. Kevésbé fényes ugyan, mint a második helyért járó érem, de legalább annyira becsülendő: egy nagyszerű csapat csodálatos menetelésének jutalma ez. Az egész hetes produkció legtökéletesebb összefoglalóját pedig a debreceni közönség kiabálta a Főnix-csarnok légterébe: "Szép volt fiúk!" Tényleg szép volt…