Amint azt a Rockszerda megírta, a Jobbik Magyarországért Mozgalom múlt vasárnap jelentette be: Rácz Sándort javasolják köztársasági elnöknek. Az MVSZ közlése alapján alább Rácz Sándor életútját közöljük. Rácz Sándor Hódmezővásárhelyen született, 1933. március 17-én, Rácz Lajos és Nagy Rozália harmadik gyermekeként. Édesapja, felderítő huszár, 1942-ben hősi halált halt a Don-kanyarban. Izsákon nevelkedett, szeretett anyai nagyanyjánál, akinek 76 unokája volt. Hétéves korától a falu földbirtokosánál, Beck Gyulánál szolgált tehénpásztorként. 1944. tavaszán, Magyarország németek által történt megszállása után, a nagymama befogadott egy menekülő fiatal zsidó férfit, nagy kockázatot vállalva. A menekültet bújtató tiszta szoba ablaka arra a térre nézett, amelyen a német katonák gyakorlatoztak. Egy névtelen feljelentés végzetes lehetett volna valamennyiük számára. 1944. őszén, halottak napjának éjszakáján Izsákra bejöttek az orosz csapatok. A visszavonuló németek kiürítették a falut. Rácz Sándor Beck Gyula jószágait Szabadszállásra menekítette, majd a falu népével együtt visszatért a megszállt faluba, amely Budapest négy hónapig tartó ostroma idején a szovjet csapatok egyik fő támaszpontjává vált. Az erőszak, a rablás, a nők zaklatása mindennapossá vált. Mindez mély nyomot hagyott a 11 éves Rácz Sándor lelkében, aki pár hét alatt megtanult oroszul. Ennek később, az 56-os forradalom idején vette hasznát. 1946. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján elhagyta Izsákot. A háború utáni nincstelenségben, amikor a mindennapos betevő falat előteremtése is gond volt, kidobolták a faluban, hogy Budafokon árvák és félárvák számára Solymár György, katolikus pap kollégiumot szervez. Rácz Sándor tanulni akart, és könnyíteni az unokák sokaságának ellátásával küszködő nagymama gondjain. Jelentkezett és felvették. 1947-ben elhatározta, hogy az iskola mellett szakmát, műbútorasztalosságot is tanul. A sokat éhező serdülő szervezete nem bírta a kettős megterhelést. A tanonckodást abba kellett hagynia. 1948. nyarán, 15 évesen azon a napon állt munkába, amikor a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt erőszakkal magába olvasztotta a szociáldemokrata pártot. Sosem felejtette el, hogy a Standard híradástechnikai gyár - későbbi Beloiannisz - munkásaival együtt már aznap "ünneplő" felvonulásra kellett mennie. 1950-ben, kétéves képzés után mesterséget szerzett: szerszámkészítő szakmunkás. 1953-ben elvitték katonának. Híradóezrednél teljesített szolgálatot. Két év után, 1955-ben szerelt le. 1956. október 23-a frissen műtve korházban találja, de a forradalom hívja, magával ragadja őt. Naponta kiszökik a kórházból, és mindennap ott van, az események helyszínén. Október 29-én beválasztják a Beloiannisz gyár munkástanácsába. November 4-e után a szervezett munkásság politikai erejét állítja szembe az orosz tankokkal Magyarországra hozott Kádár János vezette elnyomó hatalommal. November 16-án, 23 évesen elnökévé választja a Nagy-budapesti Központi Munkástanács /NBKM/, mely testületnek egy nappal korábban, a XI. kerület küldötteként lett tagja. November 22-23-án az általa vezetett NBKM meghirdeti az első 48 órás általános sztrájkot, mert egy nappal korábban Kádár János szovjet fegyveres erővel megakadályozta az országos munkásküldött értekezlet megtartását. Rácz Sándor követeli Nagy Imre szabadon bocsátását, akit társaival együtt aznap csellel szállítottak el a jugoszláv nagykövetségről. Követeli a személyes találkozó lehetőségét Nagy Imrével, mert minden mást hamis információnak tekintett. November 16-a után tíz éjszakán át folynak az Országházban a Kádár-kormány és a Központi Munkástanács közötti tárgyalások, melyek december 5-én megegyezés nélkül megszakadnak. November 22-e után Rácz Sándor 3 éjszakán át folyamatosan tárgyal a volt Lenin Intézet épületében székelő szovjet katonai főparancsnokkal, mert vonatszámra viszik a magyar ifjakat a Szovjetunióba. Óriási eredményt ér el, mert sikerül leállíttatnia a vonatokat, és visszafordítani azokat, a már Ukrajnában levőket is. Követeli a kijárási tilalom beszüntetését, és a letartóztatottak szabadon bocsátását. December 11-12-én következik a második 48 órás sztrájk, melyet a Salgótarjánban 131 halálos áldozatot követelő sortűz elleni tiltakozásként, a munkástanács-elnökök szabadon bocsátásáért és a szovjet csapatok kivonulását követelve szervezett a Rácz Sándor vezette NBKM. December 11-én reggel Kádár János behívja az Országházba tárgyalni. Az Országházba való belépése után letartóztatják. "Sejtettem, hogy le akarnak tartóztatni. Azt a politikát, amelyet én képviseltem, a Salgótarjánban történtek után csak véráldozatok árán lehetett volna folytatni. Nem akartam több véráldozatot. Hagytam magam letartóztatni" - vallotta később a tőrbecsalásról Rácz Sándor. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése" váddal. Következtek Magyarország börtönei: Fő utca, Markó utca, váci börtön, sátoraljaújhelyi börtön, Kisfogház, Gyűjtőfogház... 1960-ban minden indoklás nélkül a Kisfogházba helyezték. Cellájának ablaka közvetlenül a vesztőhely fölött volt. Börtönévei legnehezebb heteit élte át: egy hónapon keresztül minden hajnalban borzadva kellett végighallgatnia öt-tíz hazafi kivégzését, a bitófák ácsolásától az utolsó leheletig. 1963-ban a külföld politikai nyomására huszonötezer politikai foglyot általános amnesztiával szabadon engedtek. Közöttük volt Rácz Sándor is. Erős fizikumának köszönhetően egészségesen viselte a börtön megpróbáltatásait, amely számára az élet nagy iskolájának bizonyult. Legnagyobb hatást cellatársa, Bibó István gyakorolt rá. De politikai tisztánlátását olyan beszélgetések érlelték, amelyben Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, Mécs Imre, Regéczy Nagy László, Nyugati László és Faddi Ottmár voltak börtönbeli vitapartnerei. Még abban az évben a Híradástechnikai Szövetkezetben helyezkedett el, ahol 1987-ig, egy merénylet után rokkant nyugdíjassá történt leszázalékolásáig, szerszámkészítőként dolgozott az ÁVH állandó megfigyelése, zaklatása mellett. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene. A Budapest szálloda előtt, reggel hatkor történt. Csak az ő autója, meg a belérohanó ávós kocsija volt az úton. Súlyos gerincsérülése sohasem gyógyult meg teljesen. Veszélyeztetettségi érzete fokozódik. Elhatározza, hogy amint lehet, családot alapít. 1973. október 23-án, a zsúfolásig megtelt Mátyás templomban az egykori rabtárs, Faddi Ottmár atya eskette össze az izsáki Damásdi Anikó gyógyszerésszel, akinek az édesapját, a jogi tudományok doktorát 1944 őszén a megszálló orosz csapatok hurcolták el, és a család sohasem látta többé. A forradalom évfordulóján köttetett házasságban két üldözött magyar ember talált egymásra. Két gyerekük, Anikó és Sándor ma már nagykorú. Rácz Sándor Mátyás templomi esküvője egy nagy, néma, rendszerellenes tüntetés volt, amelyről másnap a kommunista párt központi bizottságában Kádár indulatosan mondta, hogy még az eskető pap is börtöntöltelék volt. A hetvenes évek elejétől Krassó György, volt rabtársa szervezésében egyszemélyes illegális szabadegyetemmé vált Rácz Sándor. Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged a helyszínei a titokban, lakásokon, magánházaknál, 10-20-100 hallgató számára tartott Rácz-előadásoknak, melyek vitája sokszor hajnalban ért véget. Közel húsz év alatt több mint száz előadást tartott. A téma mindig ugyanaz volt: az 56-os forradalom illetve a kommunista rendszer embertelensége, belső ellentmondásai. A hallgatóság: egyetemi ifjak. Egykori hallgatói ma a minisztériumokban, nagykövetségeken, egyetemeken dolgoznak. Rácz Sándor előadásai a rendszerváltó nemzedék formálóivá váltak. 1981 tavaszán alakult a rendszerváltást előkészítő első politikai műhely, mely a forradalomról szóló egész napos beszélgetésekkel kezdődött. Hegedűs B. András lakásán heten-nyolcan találkoztak hétről-hétre. A szervezkedők között voltak Donát Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Litván György. Rácz Sándor személyéhez ragaszkodtak, és részvétele ellenében vétó-jogot kínáltak fel neki. Ez a munka 5 éven keresztül zajlott. A megbeszéléseket rögzítették. 1985-86-tól fokozatosan bővült a kör. Ekkor csatlakozott Göncz Árpád, Mécs Imre, Fónay Jenő, Dénes János. 1987 tavaszán először lazult körülötte a pártállam szorítása. Az Amerikai Egyesült Államok szakszervezeti központjának, az AFL-CIO meghívására három hónapos amerikai útra indult. Megérkezése után első útja az Arlington-i temetőbe vezet, ahol megkoszorúzta John Fitzgerald Kennedy sírját, ekként róva le háláját azért, hogy az amerikai elnök nyomást gyakorolt Moszkvára, és elérte huszonötezer '56-os politikai fogoly szabadon bocsátását. 1987. május 29-én Washingtonban fogadta Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója. Rácz Sándor kérte Magyarország államadósságának lenullázását. Brzezinski kifejtette, hogy csakis az adósság átütemezéséről lehet szó. Rácz Sándor ekkor száz évre szóló átütemezést kért. Amerika-szerte oly nagy lelkesedéssel fogadták a magyar emigráció közösségei, amilyenre Mindszenty József bíboros látogatása óta nem volt példa. Wass Albert elutazott Sarasota-i előadására, hogy Rácz Sándort személyesen megismerhesse. Az amerikai hivatalosságok ugyancsak kitüntették figyelmükkel. A Freedom House is fontosnak tartotta Rácz Sándor meghallgatását. Úgy tűnt, hogy a szakszervezeti meghívás állami meghívássá alakul. A jelek szerint, Amerika kereste a rendszerváltás utáni Magyarország lehetséges vezetőjét. A politika bennfentesei szerint e szándék jegyében született Ronald Reagan elnök 1987. október 20-án kelt, Rácz Sándorhoz írott levele, amelyben az amerikaiak által sokra értékelt erények - a bátorság, a hazafiság, az igazságosság - megtestesítőjének nevezte őt. Gereben István Washingtonban "a magyarság nemzeti kincse" jelzővel illette. Amerikából jövet egy hónapig a Nyugat-európai magyar közösségek vendége volt. Franciaország, Németország, Anglia, Svájc, Ausztria magyarjai ünnepelték. Tollas Tibor ekkor írta Sose szabadulva című versét, Rácz Sándornak ajánlva - hitéért és hűségéért. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség kiadványa így tudósított Rácz Sándor első külföldi útjáról: "Az amerikai külügyminisztérium kifejezett kérésére és az amerikai szakszervezetek meghívására, Rácz Sándor 30 év után először, engedélyt kapott a magyar kormánytól az ország elhagyására. Az amerikai magyarság és az AFL-CIO vendégeként 1987 júniusában számos észak amerikai várost látogatott meg. Ahol megjelent, az Egyesült Államok és Kanada városai hivatalosan fogadták, polgármesterek, kormányzók, képviselők, bíborosok üdvözölték, mint a magyar nép igaz képviselőjét... Rácz Sándor nyugati útja új korszakot nyit meg emigrációnk életében és hisszük, hogy a magyar nép történelmében is." Később a dolgok másként alakultak. 1988. március 15-én reggel hat órakor rendőrkülönítmény verte otthonának ajtaját. Beszállították a Gyűjtőfogházba. Napközben többször kihallgatták, majd éjfélkor kiengedték. Vajon miért nem lehetett Rácz Sándor 1988. március 15-én a Petőfi szobornál? 1988. tavaszán felmerült az addig hivatalosan nem jegyzett politikai műhely szervezetté való alakulása. Hosszas viták után a Történelmi Igazságtétel Bizottság - TIB mellett döntöttek. Az alapszabályt Göncz Árpád és Litván György közösen szerkesztette. Rácz Sándor a tervezet két pontját elfogadhatatlannak tartotta, és élt vétó-jogával. Az egyik mondat dehonesztáló módon szólt Horthy Miklósról. Rácz Sándor fellépése nyomán törölték a sérelmezett mondatot. A másik mondat az igazságszolgáltatás kezdeti időpontjaként 1948-at jelölte meg. Rácz Sándor 1945-öt követelte. Ekkor a következő párbeszéd zajlott le: Göncz Árpád: "Sanyikám, te a fasisztáknak is igazságtételt akarsz?" Rácz Sándor: "Én ebben az országban csak áldozatokat ismerek." Útjaik ekkor váltak el. 1989. februárjában került sor második amerikai útjára, ezúttal a magyar emigráció meghívására. Amerika-szerte a magyarság vezetőjeként éltetik. Calgary-ban, ezer magyar ünnepelte közös vacsorán Rácz Sándor 56-ik születésnapját. San Diegoban Márai Sándor temetésén ő mondta az otthon élő magyar nevében a búcsúztatót. Itthon ekkor, 1989 tavaszán, a TIB tanácskozásán merült fel Nagy Imre, Magyarország mártír miniszterelnökének és társainak újratemetése. Rácz Sándor határozott állásfoglalása hozta ki az újratemetést a köztemetőből a Hősök terére. 1989. június 16-án Rácz Sándor, mint az újratemetés egyik kiemelt szónoka, előre be nem jelentett módon, titkon énekeseket maga mellé szervezve, beszéde kellős közepén, negyven év után először elénekeltette Magyarország régi, egyházi himnuszát. Egy korabeli tudósító így örökít meg a történteket: "Megrendítő, szívbemarkoló pillanatoknak voltunk részesei: A Hősök terét, a betorkolló utcákat megtöltő száz- és százezer magyar gyászoló könnyes szemmel együtt énekelte az ősi szenténeket: Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk, Nagy ínségben lévén, így szólít meg Hazánk: Magyarországról, édes Hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról..." Mára mindez mintha teljesen feledésbe merült volna. A sajtó, a közélet sokszor visszatér e napra, de Rácz Sándor tettére soha sem, a közbeszéd mindig másról szól. A rendszerváltást előkészítő politikai erők legitimációs támpontokat keresnek. 1956 megkerülhetetlen és kézenfekvő. A FIDESZ első kongresszusa megkeresi Rácz Sándort és felkínálja neki a tagságot. A kongresszus szavazata alapján az akkor még hatályos 35 éves korhatár miatt Rácz Sándor a FIDESZ első számú tiszteletbeli tagja lesz. Egy év múlva, a FIDESZ második kongresszusán Rácz Sándor, immár mint a Krassó György alapította Magyar Október Párt köztársasági elnök-jelöltje van jelen. A FIDESZ kongresszusa tárgysorozatára veszi Rácz Sándor köztársasági elnök-jelöltségének támogatását. Úgy tűnik, hogy simán megszületik a támogató határozat. Ám ekkor mikrofonhoz lép Orbán Viktor, és ellene szól. A javaslat újra előkerül, és Orbán Viktor újból mikrofonhoz lép... Erről, a Magyarország újkori történetének egyik döntő fontosságú pillanatáról Rácz Sándor így emlékezik: "Amikor a vita során a FIDESZ kongresszus, olyan helyzetbe került, hogy szavazásra került volna sor, és úgy tűnt, hogy meglesz a támogatás, Orbán Viktor legalább ötször lépett a mikrofon elé, és lebeszélte a kongresszust a támogatásról. Ennek eredményeként, a javaslatot szavazás nélkül levették a napirendről." Ekkor 1990-et írunk. Magyarországon a rendszerváltás hivatalosan is beindult. Rácz Sándorra nem tartott igényt. Bár rövid ideig az 56-os Szövetség elnöki tisztségét is betölti, és az 1956. november 14-én alakult Nagy-budapesti Központi Munkástanácsot is életben tartja, a személyiségére szabott politikai-közéleti szerepvállalás szünetel életében. Csalódottan, de életerejének teljében Rácz Sándor hazatelepedik Izsákra. Felesége családja kommunisták által elorozott vagyonának egy részét visszaszerzi, és 100 hektáros földterületen gazdálkodásba kezd. Bocit segít a világra, naponta tehenet fej, traktort vezet, szánt, vet, arat, kaszál, szénát csinál, szüretel, és csikót nevel. Éli ősei teljes értékű emberi életét. Évtized múltán, 2002. november 2-án a globalizmus fenyegetésében magyar földért aggódók sokasága az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szobor helyén a Magyar Földvédő Mozgalom elnökévé választja. Az igazi nagy visszatérés 2003. augusztus 18-án következik be, amikor a 70 éves Rácz Sándort a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választják. 2005. április 5-én, a felvidéki magyarokat kollektíven háborús bűnösként megbélyegző és jogfosztó Kassai kormányprogram 60. évfordulóján Brüsszelben, az Európai Parlamentben rendezett meghallgatás keretében Rácz Sándor az első számottevő magyar politikus, aki felveti az Európai Unió felelősségét a magyar nemzetet máig sújtó trianoni békeparancs következményeinek felszámolásában. 2005. április 10. óta, Rácz Sándor nem-hivatalos jelölt a Magyar Köztársaság elnökének tisztére.